Pincézés a Szuszogón
Babits Mihály: Őszi pincézés c. verse által ihletve

Ballagok langyos délután
az utcánkban fel a hegyre,
s lábaimat teszem egyre
illő sorban egymás után.

Mondanám, hogy holnapután
is jövök sietve erre,
hátha kedves gazda kedve
behív bort kóstolni tán.

És mit tesz Isten, mit látok!
Nyitva egy pince - ó de jó -,
bekiáltok hogy: Jó napot!

Kiszól a gazda: Gyere be!
Lehúzva fejemet, nagyot
köszönve lépek végre be.


Hajnali gombász

In memoriam bd


Reménykedve kutat
sűrű avar alatt
a hajnali gombász.

Az ébredő erdő
mély csöndjét megtörő
reccsenő tölgyfaág

hangja riasztja fel
az éberen alvó
állatok nyugalmát.

Ebből mit sem látva,
a hajnali gombász -
olykor megszagolva -

a mosolygó gombát
sűrű avar alól
gyűjti kosarába.

Telik a nagy kosár,
kél a Nap, s vele a
mező, virág, bogár.

A hajnali erdő
hűvösét elsöprő
langyos szellő fut át

a fák lombja között,
s madarak serege
üdvözli énekkel

a folyton újuló
élet örömét, a
létezést Istennel.



Sárkányeregetés

In memoriam G. H.


Sárkányeregetés.
Ha hallom ezt a szót, Te jutsz eszembe,
amint a zajos gyereksereg fölé emelkedve próbálsz
kedvesen fegyelmet tartani, miközben neveled, oktatod,
tanítod a tudásra szomjazó gyerekhadat, hogyan is kell
egy papírsárkányt rendesen elkészíteni.

És közben süt a Nap és május van.
A hosszú télre már alig emlékezve rövidnadrágban
vagyunk fenn a Nyakas-hegyen, s lágy szellő
segíti a színes sárkányok emelkedését a kék ég felé, lent
pedig a serkenő fűben színes ruhájú gyerekek szaladgálnak
rendezetlenül, gondtalanul, élvezvén a reptetés örömét.

Kereszt áll e helyen most, nagy fakereszt. Állt régebben is.
Mintha ezzel a sors számunkra akkor még fel nem fogható
jelként üzent, hogy Istennek szüksége lesz rád hamarosan.




Haikuk


Haikut  írok
éppen, úszva a szavak
hűs tengerében.


Most csillaglesen
vagyok a hidegben fenn
a Nyakas-hegyen.


A pincesoron
már új bort kóstolgatunk
csöndesen, s buzgón.


A távcsövembe
nézve nyílik ki végre
előttem a menny.


A hegyek mögül
kél most kedvetlenül a
sápadt telihold.


Ködös kertemben
állva nézem árva, s bús
gyümölcsfáimat.


Vízcseppekben a
nagyvilágot kicsiben
s fordítva látod.